Végre utazhatunk, és szerintem, aki csak tud, az most megy is. Sok mindent tud pótolni az online (többet is, mint eddig gondoltuk), de a távoli levegőt, azt biztosan nem. Utazni pedig fontos dolog, mert aki a saját szemével látja, hogy máshol másképp csinálnak bizonyos dolgokat, az utána kevésbé dől be annak, hogy „márpedig mi így szoktuk, tehát így van jól”. Ennél pedig nincs lényegesebb a mostani világban.
De nem is erről akarok beszélni, hanem arról, hogy mit vegyünk fel, ha várost nézünk. Mert ilyenkor aztán fokozottan kényelemre érdemes játszani. Ha az első fél órában feltöri a cipő a lábunkat, akkor aligha lesz jó kedvünk a következő 10-12 kilométeren (ugye nem csak én megyek ennyit, ha végre idegenbe szakadok?), ha meg folyton elrepül a szalmakalap, akkor hiába nagyon nőcis az összhatás, a harmadik kalapkergetésnél már legszívesebben a csatornába vágnánk az egész francot. Mint ahogyan akkor is átgondoljuk az outfitet, amikor nem tudunk bemenni egy templomba, mert aznap a rövidnadrágot gondoltuk időjárásilag adekvátnak. Persze mindenkinek mások a prioritásai – én a következő elvek mentén szeretem összerakni a városnézős viseletet.