Tegyük fel, hogy van egy ruhád, amelyiknek gyönyörű a színe, kényelmes, csinos, csak épp színben nem a te színtípusodhoz tartozik. Szeretnéd megtartani, hiszen álomszép, és olyan jó lenne ilyen színeket is viselni... Mit tehetsz, hogy beilleszd a ruhatáradba? A legutóbbi, videós bejegyzésnél ígértem, hogy erre az esetre is mutatok ötleteket. 

A szín- és stílustanácsadás második „felvonása” a gardróbod átnézése abból a szempontból, hogy melyik ruhád felel meg a szín- és az alkattípusodnak, melyiktől lenne jobb inkább megválni, és melyik az, amelyik kis odafigyeléssel menthető, még ha nem is tökéletes.

Egyelőre úgy néz ki, hogy az idei karácsony a húsvéthoz hasonlóan nem a húsz fős családi vacsorák és a nagy vendégségek szezonja lesz. Aki ebben a mostani járványhelyzetben felelősen gondolkodik, az szűk körben ünnepel, lehetőleg azokkal az emberekkel, akikkel amúgy is minden nap találkozik. A "mit vegyek fel" kérdése viszont épp olyan aktuális, mint máskor. Számomra az ideális karácsonyi ruha nem macerás. nem feszengős, nem gyűrődik, és elég hozzá egy tűsarkú, hogy látványossá váljon. Ünnepélyes, de lehet benne jönni-menni, tálalni, ajándékot bontogatni, karácsonyi filmet nézni. Úgy elegáns, hogy közben kényelmes is.

A gyereknap közeledtével itt az ideje, hogy a gyerek és a divat viszonyáról is beszélgessünk. Divat és gyerek - ez valahol egy örök paradoxon. Hiszen egyrészt nincs olyan anyuka, akinek a fejében ne fordulna meg a gondolat, hogy csupa trendibe, menőbe csomagolja a kis cukit. És hát ugye, mennyire aranyos a fodros pici lány, az inges-nyakkendős mini üzletember... Másrészt viszont a gyerek, legalábbis onnantól, hogy önálló helyváltoztatásra képes, egy perc alatt tépi le a fodrokat és koszolja össze a hófehéret. És ez így van rendjén, a gyerek azért gyerek, hogy mozogjon, sarazzon, koszoljon, felfedezzen, nem azért, hogy nyugodtan üljön a szép ruhában.

Majdnem azt írtam, hogy maradj nő. De nem akarom a felesleges, sztereotipikus elvárásokat erősíteni. Az igazság az, hogy a a nő az kinyúlt macinaciban is nő, nem csak akkor, ha szexis ruciban és tűsarkokon tipeg. A „nő” az egy nem, és nem egy érdemrend, amit megfelelő viselkedéssel kell kiérdemelni.

Az már más kérdés, hogy hogyan érzi magát az a nő kinyúlt macinaciban. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt írom, hogy egyszer még talán kényelmesen, másodszor még talán megszokottan, de harmadszor már nem annyira jól. Persze ceruzaszoknyás-fehéringes irodai szettben sem kell feszengeni otthon, mert az meg maga a megfelelési kényszer. Szóval inkább maradjunk abban, hogy maradj önmagad, meg amennyire lehet, próbáld megőrizni a lelki épségedet ebben a felkavarodott időben. Ehhez pedig nyugodtan ragadj meg minden olyan apróságot, ami van, aki szerint felszínes, mégis segít rendbe rakni magad kívül is, belül is.