Vannak alapművek a világon: tudod, az a könyv, amelyiknek nagyjából minden mondatánál bólogatsz, mert milyen jó, hogy végre valaki leírta, összefoglalta mindezt. A stílus és a divat terén nekem Csalár Bence Stílustérkép című műve ilyen. Túlzás nélkül a legjobb dolog, amit az utóbbi időben ebben a számomra igencsak fontos témában olvastam.

Az idő borús, a hőmérséklet esik, és a hírek sem adnak okot túlzottan széles mosolyra. Ilyenkor nagyjából két megoldás van. Az egyik, hogy beleszürkülünk az évszakba, előszedjük a barnát, szürkét, feketét, mindent, ami sötét és biztonságos. Ezt gyakoroljuk országszerte pár évtizede, de ahogy látom, a hangulatunk nem sokkal lett jobb tőle.

Klasszikus szituáció: reggel (előre megfontolt szándék esetén már előző este) ott álldogálsz a szekrény előtt,és tanakodsz mit is vegyél fel. Kikészíted, kivasalod, felveszed - és lecsap a realitás, mert vagy nem jó együtt, vagy egyszerűen idegen az egész a tükörben. Jön a kapkodás, mérgelődés, ezredszer is átöltözés, és jó esetben a folyamat végére kialakul az a szett, amit végre igazán magadénak érzel.

A blog Facebook-oldalán (ha még nem követed, akkor légy szíves, máris kattints, ott jönnek minden nap az inspiráció-szeletkék) egész héten arról folyik a diskurzus, hogyan tologathatjuk mindig kicsit kijjebb a határainkat a stílusunkban, és ezzel együtt a lelkünkben is. Tudod, az a fajta játék és kísérletezés, amit csinálsz egyik napról a másikra, különösebb megerőltetés nélkül, és egyszer csak visszanézel, és meglepődsz, milyen messzire is jutottál az eredeti állapottól.

Van, aki a letisztult klasszikusokhoz ragaszkodik. Van, aki virágról virágra száll a stílus terén, folyamatosan kísérletezik, és mindegyikből kihozza a legjobbat. Sőt, olyan is van, aki a különféle stílusokból olyan egyedi megjelenést mixel, hogy mindenki a csodájára jár. te vajon melyik csoportba tartozol?

Töltsd ki a tesztet, és megtudod!