Először is, be kell vallanom, hogy én nem az a szülő vagyok, aki térdelőrajtban, pezsgővel a keze ügyében várja az iskolakezdést. Megértem persze azt is, de mi itthon napok óta azon röhögünk, hogy jobban parázok a szeptember 1.-től, mint a gyerekek. Merthogy jön a korán kelés, a ha-akarom-ha-nem feladatok, a rutin, amiből kábé két hét után kezd el elegem lenni. De nincs mese, muszáj szembesülni a back to school időszakkal, szóval ebben a bejegyzésben most megfogom a könnyedebbik, divatos oldalát.