Végre utazhatunk, és szerintem, aki csak tud, az most megy is. Sok mindent tud pótolni az online (többet is, mint eddig gondoltuk), de a távoli levegőt, azt biztosan nem. Utazni pedig fontos dolog, mert aki a saját szemével látja, hogy máshol másképp csinálnak bizonyos dolgokat, az utána kevésbé dől be annak, hogy „márpedig mi így szoktuk, tehát így van jól”. Ennél pedig nincs lényegesebb a mostani világban.

De nem is erről akarok beszélni, hanem arról, hogy mit vegyünk fel, ha várost nézünk. Mert ilyenkor aztán fokozottan kényelemre érdemes játszani. Ha az első fél órában feltöri a cipő a lábunkat, akkor aligha lesz jó kedvünk a következő 10-12 kilométeren (ugye nem csak én megyek ennyit, ha végre idegenbe szakadok?), ha meg folyton elrepül a szalmakalap, akkor hiába nagyon nőcis az összhatás, a harmadik kalapkergetésnél már legszívesebben a csatornába vágnánk az egész francot. Mint ahogyan akkor is átgondoljuk az outfitet, amikor nem tudunk bemenni egy templomba, mert aznap a rövidnadrágot gondoltuk időjárásilag adekvátnak. Persze mindenkinek mások a prioritásai – én a következő elvek mentén szeretem összerakni a városnézős viseletet.

Néhány helyen már megtartották, de az általános iskolai ballagások java még csak most jön. Az immáron felnőtt korú nők fejében pedig két gondolat szokta ilyenkor kergetni egymást. Az egyik a "te jó ég, még csak most született és már ballag", a másik pedig az örökbecsű "mit vegyek fel". Az elsőre nekem sincs igazán jó válaszom, mert tényleg nőnek, mint a gomba, de a másikra hoztam egy kis inspirációt a biztonság kedvéért.